1. Velünk élő történelem – Mit öröklünk a múltból?
november 11.; 17:30-19.00

Társadalomtörténeti esettanulmányok: különböző korszakok értékrendjének együttéléséről, gondolkodási és viselkedési mintázatok változatosságáról és az anómiáról.
A bevezető alkalom azt vizsgálja, hogy hétköznapi életünkben – többnyire öntudatlanul – hogyan jelennek meg a múltból öröklött gondolkodási és viselkedési minták és mennyiben határozzák meg döntéseink szabadságát.

Ajánlott szakirodalom:

• Hankiss Elemér (2009): Csapdák és egerek. Magyarország 2009-ben és tovább. Manager Könyvkiadó-Médiavilág. Budapest.

2. Hogyan épül az identitás? – Egyéni és közösségi szerepek a múltban
november 18.; 17:30-19.00

Történeti esettanulmányok: Különböző korszakok embereinek identitása. Történelmi hőseink élete és emlékezete.
Társadalomtörténeti esettanulmányok: Jelenkori identitásunk szerveződése
A második alkalom egyrészt azt vizsgálja, hogy miben hasonlít és miben különbözik a múltban élt emberek és a mai élő emberek identitásszerkezete, illetve néhány példa segítségével azt mutatja be, hogyan hoz létre a történelmi emlékezet jellegzetes szerepeket: hősöket, áldozatokat, ellenségeket és megmentőket. Ezt követően játékos formában identitásunk különböző rétegeit közösen jelenítjük meg.

Ajánlott szakirodalom:

• Klaniczay Gábor (1990): A civilizáció peremén. Kultúrtörténeti tanulmányok. Magvető Kiadó. Budapest.

3. Hogyan öröklődik a múlt? – Családi és iskolai minták, rítusok
november 25.; 17:30-19.00

Szociálpszichológiai esettanulmányok: A transzgenerációs örökség továbbadása.
Történeti esettanulmányok: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékezete; A március 15-i ünnep és politikai kisajátítása; Az első világháború és a családi emlékezet; A második világháború, holokauszt és túlélői emlékezet; 1956 családi és generációs emlékezete.

A harmadik alkalom a történelmi tapasztalat generációkon keresztüli továbbadását állítja középpontba. Az 1848–49-es forradalom, a világháborúk, holokauszt és 1956 emlékezetén keresztül azt vizsgáljuk, hogyan találkozik a családi történet, a közösségi emlékezet és a hivatalos történelmi narratíva. Kiemelt kérdés, hogy milyen szerepet játszanak a hallgatás, a kimondás, az ünnepi rítusok és az oktatás a történelmi tapasztalatok továbbadásában.

Ajánlott szakirodalom:

• Bakó Tihamér- Zana Katalin (2020): A transzgenerációs trauma és terápiája. A transzgenerációs atmoszféra. Medicina Kiadó. Budapest.
• Gyarmati György (2023): Az emlékezet metamorfózisa ünnepeken, hétköznapokon. Kronosz Kiadó. Budapest.

4. Ki alakítja a múltat? – intézmények, média, köztér és emlékezetpolitika
december 2.; 17:30-19.00

Történeti esettanulmányok: A Trianon és a Holokauszt reprezentációi és magyarországi emlékezetpolitikája; Emlékművek és emlékezeti helyek; Az iskolai történelemoktatás és a tankönyvek; Múzeumok, film és irodalom, mint emlékezeti médiumok; Közterek és emlékművek: szobrok, emléktáblák, névváltoztatások.
A negyedik alkalom azt vizsgálja, milyen intézmények, médiumok és kulturális gyakorlatok alakítják a történelmi emlékezetet, és hogyan válhat a múlt értelmezése a történelemhamisítás és politikai manipuláció eszközévé. Trianon és a Holokauszt magyarországi reprezentációin keresztül elemezzük az emlékművek, múzeumok, iskolai oktatás, film, irodalom és politikai diskurzusok szerepét. Arra is rákérdezünk, hogyan lesz egy múltbeli eseményből intézményesített emlékezet, milyen múltértelmezések válnak láthatóvá, melyek szorulnak perifériára vagy válnak láthatatlanná, és milyen módokon írható át, torzítható vagy hallgatható el a múlt.

Ajánlott szakirodalom:

• Braham, Randolph L. – Kovács András (szerk.) (2015): Holokauszt Magyarországon hetven év múltán. Történelem és emlékezet. Múlt és Jövő Kiadó. Budapest.
• Rév István: „A Terror Házának előképeiről.” Élet és Irodalom 47, no. 10 (2003. március 7.).

5. Mi történik, ha nem ugyanarra emlékszünk? – Versengő emlékezetek
december 9.; 17:30-19.00

Történeti esettanulmányok: Kommunizmus, 1956 és a rendszerváltás emlékezete (1989); 1989 mint történelmi fordulópont és emlékezeti esemény; A kommunista múlt köztéri, múzeumi és emlékezetpolitikai reprezentációi;
Az ötödik alkalom a magyar történelem áldozati narratíváinak mintázatait, a történelmi traumák és a versengő emlékezetek problémáját vizsgálja. Hogyan válik egy történelmi esemény a nemzeti önértelmezés központi elemévé, hogyan alakulnak ki trauma- és áldozati narratívák, és mi történik akkor, amikor ugyanazt a múltat különböző társadalmi csoportok egymással összeegyeztethetetlen módon értelmezik. Az alkalom külön figyelmet fordít a politikai rendszerek változásának emlékezetre gyakorolt hatására.

Ajánlott szakirodalom:

• Jakab György (2026): Honderű és Honború. A nemzeti áldozattudat nyomában. Cser Kiadó. Budapest.

6. Mit adunk tovább? – A jelen a jövő múltja
december 16.; 17:30-19.00

Társadalmi és pedagógiai esettanulmányok: A történelmi tudás digitalizációja és a közösségi média. Mesterséges intelligencia, történelmi narratívák és forráskritika. A történelemoktatás jövője: mit és miért tanítsunk?
A záróalkalom a kurzus kérdéseit a jövő felől gondolja tovább. Az 1989-es rendszerváltás emlékezetéből kiindulva azt vizsgáljuk, hogyan változik a közelmúlt jelentése, amikor a történelmi tapasztalatot már egyre inkább digitális környezetben közvetítjük. Középpontjában a történelemoktatás jövője áll: hogyan változhat a tananyag, a tankönyv, a tanár és a diák szerepe, mit jelent a forráskritika az AI által létrehozott tartalmak korában, és milyen történelmi tudásra és készségekre lesz szükségük a következő generációknak.

Ajánlott szakirodalom:

• Rab Árpád Koltay András Majó-Petri Zolt (2024): Felelős AI – Az AI irányításának gyakorlati megközelítése. Gondolat Kiadói Kör. Budapest.
• Rindó Klára (ford.): „Árt vagy használ a történelemnek a mesterséges intelligencia?” 24.hu, 2026. január 11.