A Doktori Vitaműhely célja többrétű: a pályakezdő doktoranduszok, valamint a szakmájukban ismert és elismert kutatók összekötése; az interdiszciplinális gondolkodás és új kapcsolódási pontok kialakítása; a kutatói munka bemutatása a sajtónak és a társadalmi nyilvánosságnak; olyan közösség építése, ahol a tudomány és a társadalom kilépve a kutatótermek falai közül találkozhat egymással és magával.
A CEU Bibó István Szabadegyetem új programsorozata arra vállalkozik, hogy pályakezdő kutatók, valamint a szakma ismert és elismert képviselőinek bevonásával rövid közös projektek keretében választ keressünk a tudomány egy-egy újító, aktuális vagy lehetséges kutatási területét foglalkoztató kérdésekre. A sajtónyilvános kerekasztalokat fókuszcsoport-beszélgetések előzik meg.
Az Országgyűlés 2026. szeptember 15-én 149 igennel, 35 tartózkodással és 0 nemmel megszavazta az egykori kommunista rendszer állambiztonsági hagyatékának rendezését. A magyar társadalom 36 éve várta a köznyelvben csak „ügynökaktákként” ismert dokumentumok nyilvánosságra hozatalát.
Ennek nyomán sok kérdés vár megválaszolásra: Mit rejtenek az „ügynökakták”? Eddig milyen alapon tartották vissza a dossziékat? Meddig lehet a személyes adatok (például születési dátum) védelmére hivatkozni? Segíthet-e a generációs traumák feldolgozásában az akták nyilvánossága, vagy csupán emlékezéspolitikai jelentőségük van?
Habár a kormány saját vállalása szerint a november 4-re időzített megnyitásakor az akták „teljes nyilvánosságát” szeretné, ezt nehezíti az átlagpolgárok levéltári képzetlensége, a dokumentumok foghíjassága, de megfejtetlen titkosítások is, nem is beszélve a beszervezéseket tartalmazó „B-dossziék” haladékáról. Hogy a modern kori magyar állam történetének ilyen központi dokumentációja hogyan kerül majd feldolgozásra, a nyilvánosság hogyan ismeri meg őket, az jelentős mértékben függ a jelen és a jövő kutatóitól.
Tabajdi Gábor, a frissen felállt Minősített Iratok Felülvizsgálatát Segítő Tanácsadó Bizottság hat szakértőjének egyike. Diplomáját az ELTE-n szerezte történelem és politikaelmélet szakon. PhD-fokozatot 2013-ban szerzett, disszertációjának témája az MSZMP „szövetségi politikája” 1956–1963 között. 2014-től megszüntetéséig az OSZK 1956-os Intézet – Oral History Archívumnál volt tevékeny, jelenleg a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának tudományos főmunkatársa, valamint az 1956-os Intézet Alapítvány munkatársa. Közel két évtizede kutatja a Kádár-kori állambiztonság történetét, kiemelten a belső elhárításért felelős III/III. Csoportfőnökséget. Számos könyve is megjelent már a témában, melyek közül legutóbb a Tartótisztek – A BM III/III. csoportfőnökség belső történetei (2023) c. kötetével találkozhatott a közönség.
Fotó: Valuska Gábor