A múltat csak az igazsággal lehet meggyógyítani.

Az utóbbi években ugyan sokat javultak a társadalom közös tudatában a kapcsolaton- és a családon belüli erőszak, illetve a szexuális zaklatás és bántalmazás áldozataival kapcsolatos megközelítések, áldozatnak lenni ma is rendkívül megterhelő szerep. A társadalomban, és az eljáró szervek részéről még mindig erősen él az áldozathibáztató attitűd, az erőszak elszenvedésének és az így szerzett traumáknak a megkérdőjelezése. A probléma rendkívül komplex, úgy a társadalom, mint a rendszer szintjén. Aki vállalja, hogy a nyilvánosság és a jog előtt próbál igazságot és jogorvoslatot szerezni, sokszor áttörhetetlennek tetsző falakba ütközik. Ezt látva a sorstársak jelentős része – a többség – nem is mer, vagy nem látja értelmét segítséget kérni. Aki nem tud felmutatni egy képet a felismerhetetlenre vert arcáról, vagy a lúggal szétmaratott hüvelyéről, az számíthat arra, hogy nem hisznek neki, különösen akkor nem, ha a sérelme nem friss. Miért pont most szólal meg? Miért maradt, és ha maradt, most miért panaszkodik? Miért pont most? A kérdés nem költői, a válaszokat pedig fájdalmasan jól ismerjük. A jó hír, hogy a változás a fejekben kezdődik. Van remény, mert egyre többen tesznek is azért, hogy legyen.

A kurzus 3 nagy blokkban járja körül ezeket a kérdéseket, egyenként kétszer másfél órás tagolásban (a másfél órák között kis szünettel).