„Hétköznapjainkból az veszett el, ami talán a legfontosabb: a boldogság. Nem az indexekkel mért illetve kémiával létrehozott érzelmekre gondolok, hanem a megélt, építő kapcsolatban létrejött érzelemre. Számomra az a kérdés, hogy milyen nyelvet lehet használni ennek a világnak a jobbítására, ha első pillantásra úgy tűnik, hogy semmit nem lehet tenni? A CEU Bibó Szabadegyeteme jó keretet ad ennek a kérdésnek a megbeszélésére, hiszen ez az intézmény visszanyúlik a kommunizmus alatt nagy sikerrel működő repülő egyetemek hagyományához. Ide nem kreditért és pecsétes papírért jönnek az érdeklődők, hanem a szellemi munka öröméért és kiváltságáért.”

Kurzusunk legfontosabb kérdése: hogyan juthatunk el örömtelibb, derűsebb világképig, amikor mindenhonnan az elégedetlenség, a harag és a gyűlölet hangjai áradnak? Miféle alternatívákat kínálnak azok a tudományos, művészeti és civil kezdeményezések, amelyek a problémaérzékeny, testtudatos, valódi átalakulást szorgalmazzák? Célunk az olyan megalapozott és a gyakorlat próbáját is kiállt konstruktív gondolkodásmódok és tevékenységi formák feltérképezése, amelyek segítségével túlléphetünk a szűk keretek közt létező jelen- és jövőképeken. A hat találkozás során meghívott vendégeinkkel hat kulcsfogalom – szerelem, gyász, harag, test, közösség és család – köré szervezett beszélgetésein keresztül arra törekszünk, hogy kreatív megoldásokat találjunk a múltunk, a jelenünk és a jövőnk önvizsgáló, elfogadó és igenlő újragondolásához. Célunk emellett az, hogy újfajta kapcsolódási és együttműködési lehetőségeket, sőt, odaadást, ámulatot és örömet keltő jó gyakorlatokat és látásmódokat mutassunk be. Mindeközben kritikusan vizsgáljuk meg azt is, hogy ezek miféleképp járulhatnak hozzá egy új, pozitív alapokon nyugvó jövőkép kidolgozásához.