Kétségkívül nagy tétre megy a következő országgyűlési választás Magyarországon, de vajon indokolja-e ez, hogy lépten-nyomon közvélemény-kutatási adatokba és azok megbízhatóságáról folytatott eszmecserékbe botlunk a nyilvánosságban? Főleg úgy, hogy meredeken ellent mondanak egymásnak a különböző intézetek vélt vagy valós mérései, miközben alig-alig látszik valami változás a publikált számsorokban egyik hónapról a másikra? Mi az az információ, amit keresünk bennük, és mi az, amit megkapunk? Nem valami egészen mással kapcsolatos félelmet próbálunk legyűrni a látszólag számszerűsíthető esélylatolgatások iránti felfokozott érdeklődéssel? Van-e olyan a sok adat közt, amit bátran figyelmen kívül is hagyhatunk, és van-e olyan, ami minden másnál biztosabb tudást ad? Van-e okunk azt hinni, hogy előre tudják jelezni a kutatások a szavazatarányokat? Mekkora biztonsággal teszik ezt, figyelembe véve a jelentős előrejelzési hibákat, amikkel a közelmúltban találkozhattunk Magyarországon és másutt is? Ha nálunk nem olyan pontosak és megbízhatóak ezek a kutatások, mint másutt, akkor vajon mi lehet ennek az oka, és miként lehetne ezt orvosolni?

Sajnos igencsak bonyolult a választási rendszerünk is, a laikus alig tudja követni, hogy a töredékszavazatok, ravasz szabályok és a legkülönfélébb módon beérkező szavazatok miként döntik el a parlamenti mandátumok és ezáltal a politikai hatalom eloszlását. Vannak-e olyan egyszerű szabályok, amelyekbe belekapaszkodhatunk azzal kapcsolatban, hogy egy-egy közvélemény-kutatási eredmény mit is jelent a kormánypolitika alakulása szempontjából, vagy csak humbug a sokféle, néha egymásnak is ellentmondó és semmiképpen sem közérthető magyarázat, amit itt-ott olvashatunk erről? Az egyéni választókerületek eredménye mennyire látható előre, mekkora bizonytalanságot tesz ez hozzá a kérdőíves kutatások hibahatárához? Mert hozzászoktunk már ahhoz, hogy bonyolult választási rendszerünk miatt mandátumkalkulátorokba kell beírni a közvélemény-kutatási számokat ahhoz, hogy kiszámíthassuk azt, amin igazából múlik a politikai eredmény. De mennyire egybehangzóak a különböző kalkulátorok számításai, és reálisan mekkora itt a bizonytalanság? Nem arról van-e szó, hogy a sok módszertani előadás után igazából csak a nagy semmi „bármi megtörténhet” választ kapjuk meg arról, hogy ki szerezhet több mandátumot?

Sokat hallottuk már, hogy egy kutatás nem kutatás, sok kutatást kell valamiképpen átlagolni ahhoz, hogy megbízható összképet kapjunk. De átlagolás is sok van, és eltérő módszereikkel eltérő eredményekre jutnak. Hogyan lehet igazságot tenni a különböző megoldások között, egyáltalán lehet-e? Nem lenne jobb valami teljesen új módszereket keresni inkább a hagyományos kérdőíves kutatások helyett, például gazdasági folyamatokra, a közösségi médiában megfigyelhető interakciókra alapozva az előrejelzéseket? És egyáltalán, milyen eredményre számítanak azok, akik egészen sok időt töltenek az adatok tanulmányozásával, de nem közvetlen előállítói azoknak, és ezért nem kell egyik vagy másik forrás igazában bíznia már csak üzleti érdekből is? Mit tudnak előre arról, hogy mi derül ki a választás eredményéről aznap este tízkor, és mennyi jelentősége lesz ennek ahhoz képest, amit csak a következő hét vagy éppen hónap végén tudunk majd meg?

Háromrészes kurzusunk arra vállalkozik, hogy elsősorban a médiában ritkábban szereplő, de annál mélyebb tudással rendelkező specialista tudósok, piacvezető cégeknél dolgozó gyakorlati szakemberek és egy-egy szakterületen egyedülálló hazai terepismeretre szert tett bloggerek segítségével a megszokott közhelyeken messze túlmenő, precíz és határozott, de tényekkel és érvekkel mindig világosan alátámasztott állításokat osszunk meg a kortárs választási előrejelzésekről mindazokkal, akik rászánnak háromszor 90 percet arra, hogy az április 12-i nagy izgalommal várt voksolást friss és alapos tudással felvértezett esély-értelmezőként érjék meg, akit semmilyen meglepetés nem érhet a választás éjszakáján és az azt követő hetekben. Természetesen arról is megkérdezzük a sajtóból nem vagy alig ismert adatbázisokat is közelről ismerő résztvevőinket, hogy ők milyen eredményre számítanak, és miért?

Kurzusunk azoknak is igyekszik váratlan újdonságokat mondani, akik elvégeztek már pár módszertani kurzust egy egyetemen, de közben azokat sem fogjuk matematikával ijesztgetni, akik véletlenül sem érdeklődnek statisztikai formulák után. Minden kerekasztal végén összeszedjük azt a tíz elhangzott állítást, amire szüksége lesz mindannyiunknak, hogy utána már sose tévesszen meg minket egy újságcím a közvélemény-kutatásokról. Mert továbbra is valódi politikai ismeretek facsarhatók ki a közvélemény-kutatásokból, de ehhez a mai magyar sajtóviszonyok mellett nagyon fel kell vérteznie magát az olvasónak a megannyi csúsztatással szemben, ami óhatatlanul rátelepül minden lényeges politikai információra a vetélkedő politikai törekvések mindent behálózó narratívái miatt.

Rövid előadásokkal és interjúkkal tarkított kerekasztal-beszélgetésekkel járjuk körül témáinkat. A helyszín a CEU Nádor utca 15. szám alatti kampusza, ahol a résztvevő közönség tagjai maguk is feltehetik kérdéseiket, ha regisztráltak a kurzusra. Az egyes témákhoz vendégeink javaslatait is figyelembe vevő olvasmánylistát is ajánlunk az egyes kerekasztalok előtt.